A Dóczi Imre Emléktúrát 2018 júniusában szerveztük meg először. Bárcsak ne kellett volna, és minden úgy lenne, mint előtte. Akkor bringás társunkkal és barátunkkal még most is együtt tekernénk, nagyokat beszélgetnénk, viccelődnénk és megtapasztalnánk, milyen sokat jelent a mindennapokban a kerékpározás szeretete és az őszinte, tiszta barátság. Az idilli folytatást azonban megakadályozta a valóság, szomorú forgatókönyvet írva betegségről, küzdelemről, veszteségről…
Dóczi Imre elment… de sok mindent itthagyott nekünk örökül. Az iránta érzett tiszteletünk és barátságunk indította el az emléktúrákat 5 évvel ezelőtt, a születésnapjához legközebb eső júniusi szombatra szervezve. Rendszerint olyan útvonalakon elindulva, amerre ő is szívesen tekert. Jó érzés azt látni, hogy az idő múlásával egyre többen vagyunk. Azt mondják, idővel az emlékek elhalványulnak, de ez csak akkor igaz, ha ezt elfogadjuk. Ha teszünk ellene, akkor még az idő sem képes elhomályosítani a szép emlékeket.
A túrán idén is velünk voltak Imre gyermekei, Andi és Imi a párjaikkal, Balázzsal és Brigivel, a „fogadott” unoka Gitta az anyukájával, és gondolatban a felesége, Vera. Az ő barátságukat vigaszként kaptuk az élettől, amiért nagyon hálásak vagyunk. Ez a baráti-családi összetartás és hangulat az egész túrát végigkísérte. Már nem csak azok azok jöttek el, akik ismerték őt, hanem azok is, akik személyesen nem találkozhattak vele.
Az emléktúra idén is Zákányszékről indult, az úticél az algyői Szent Anna Kikötő volt. Útközben a kijelölt megállóhelyeken (Bordány, Kiskundorozsma, Szeged) további résztvevők csatlakoztak hozzánk, Algyőre már közel 50 fővel érkeztünk. A töltésen megálltunk Nepomuki Szent János szobránál, ahol rövid ismertető hangzott el a folyók, hidak, hajósok, halászok, vízimolnárok védőszentjéről, aki a 14. században életével fizetett a gyónási titok megtartásáért. (Imrének is volt egy stége a Atkai Holt-Tiszánál, ahol sokat horgászott.) A szobornál meggyújtottunk egy mécsest barátunk emlékére, aki ezen a napon, 2023. június 24-én lett volna 71 éves.
Többen kérdezték – akik személyesen nem ismerték -, hogy „milyen ember volt Dóczi Imre”? Megpróbálva a lehetetlent, néhány mondatban felidéztük színes egyéniségét. Az emlékezés hol könnyes, hol mosolygós volt, mint ahogyan ő maga is annyiféle tudott lenni. A tehetséges ötvösmester, a művészetekre nyitott, életigenlő, érzelmes ember, akinek nyugodt és a nyughatatlan énje, komoly és humoros oldala felváltva volt jelen. Amiben viszont nem ismert tréfát, az a barátság, a munka és a kitartás, mindegyiket komolyan vette.
Ő sajnos elment… de emlékét ápolva kialakult egy olyan közösség, ahova jó tartozni, és akikre Imre is nagyon büszke lenne! Egy bringás csapat, amely folyamatosan bővül, szélesedik, és a tagjai nem a kifogásokat keresik, hanem a lehetőségeket a találkozásra. Jó példa erre, hogy voltak, akik szombat hajnalban kerékpárral indultak el otthonról, hogy ideérjenek a 8.30-as rajtra. Ők nem 75 km-rel, hanem 120 km kerékpározással zárták a napot. Voltak, akik kora reggel Vajdaságból vagy Budapestről indultak el egy fárasztó munkanap után, elszállítva a bringákat, hogy részt vegyenek az emléktúrán. Köszönjük Nektek, hogy ennyien eljöttetek és méltó módon ünnepelhettük meg Dóczi Imre barátunk égi születésnapját!!!
-Edy- (… ahogy csak Imre írta)